7-8. nap, Sudak (Ukrajna) - Tuapse (RUS) - Terskol, 1100km +

Nem jött össze a B-terv, menet közben alkalmazkodnom kellett...
Este 8-kor sikerült elindulnom Sudak-ból és az éj leple alatt meg is érkeztem a Kerch-i kikötőbe hogy átkolompoljak Oroszországba. 22:30-as kompot céloztam meg, biztosra mentem és 21:50-re oda is értem. 23:50-kor engedtek be a katonai területre ami a komp és a parkoló között helyezkedik el.  Itt már kezdtem sejteni, hogy nem 22:30-kor fogok átkompolni. Miközben a papírjaimat intézték megkűzdöttem egy spániel kábítószer-kereső kutyával, nagyon ráizgult a táskámra amiben egy rúd felvágott volt, természetesen a határőr ezt másképp értelmezte. " Mr. Andreasz, narkotikum?" Nyilván a táskába rejtem és nem a tankba, amatőrök... Papírokat megkapom besorolok a komphoz, előveszem a kompjegyet, nézem, 01:30-as indulás van rajta. Remek! Végén a komp 02:40-kor indult, csöppnyi késéssel de legalább már rajta voltam. Orosz oldalon mindenhol katonák, szögesdrót, mindenki parancsokat osztogat. Meglátják a rendszámomat, "áááá Vengre" és azzal a lendülettel félre is állítottak (eddig bárhol is jártunk mindenki örült a Magyaroknak). Hívtak egy angolul tudó határőrt, aki segített a papírok kitöltésében, 20-30perc alatt végeztem is. Az egész kilépés - kompozás- belépés 21:40 - 03:30-ig tartott. A csapat többi része még ennél is többet dekkolt a határon, volt aki 8 órát, 30fok-ban,.. Szállás nem volt a közelben, gyors újratervezés, gyerünk a többiek után Tuapse-be. Közben az órát megint plusz egy órával előrébb kellett állítani. Még soha nem motoroztam napfelkeltekor, a fáradság ellenére is megérte. Sehol egy teremtett lélek, hibátlan aszfalt és a folyamatos motiváció hogy utolérem a többieket. Ahogy kivilágosodott, előkerültek a Kamazok, Zillek, Uralok és egyéb szovjet csodák. Az orosz közlekedési morál egyedülálló, nem gond ha jönnek szembe, mindenki lehúzódik. Mindegy hány sávos az út azt szorozd meg kettővel. Az autópályán ezerötös ladával cirkálnak a rend éber őrei. Vicces. Az út hungaroring minőségű, gyönyörű szerpentinek, varázslatos táj és ez mellé társul a 200-220ft-os 95-s benzinár. Tetszik Oroszország!  Reggel 9-kor befutottam, hősként ünnepeltek. Többiek tovább indultak én ledőltem egy kicsit aludni, szerencsére Tibi velem maradt. 2-3 óra alvás után ismét üldözőbe vettük a csapatot. Elbrus volt az aznapi cél, erre fele már nem volt olyan mesés az útminőség. Az egyik hegyi szerpentínen vasúti kő+murva+föld+hamu keverék adta az út alapját, ami gyönyörűen belepte a fák leveleit, mintha havazott volna. Legyen az Lada, Lexus vagy Kamaz, mindenki full gázon ment. Mire leértem egy komplett vályogtégla keletkezett a nyelvem alatt. A föld út végén megállt mellettünk egy medencét szállító kamaz, üvölt a fülkéből "magyaroook!" , kiderült hogy még a rendszerváltás előtt katonaként járt nálunk. Sör,bor, pálinka szavakon kívül mást nem tudott mondani de láthatóan feldobtuk a napját. Gyors fényképezkedés majd hajtás tovább. Ránk esteledett és az eső is eleredett, cilinderes szemüvegben ez egy halálos kombináció. Még vagy 150km volt hátra, én csak Tibi féklámpáját követtem, ha ő bemegy az árokba akkor én is. Semmit nem láttam, azt se tudtam merre vagyunk, nagyon lassan fogytak a kilóméterek. Szállásunk egy 100km-es zsákutca legvégén volt, az Elbrus csúcs lábánál. A hőmérséklet 5fok alá csökkent, minden létező fűtést bekapcsoltam, még a markolatfűtés tekerőjét is 2x tekertem körbe :D Egy örökkévalóságnak tűnt mire odaértünk... 0:11 a győzelem időpontja. A híres Bamakos csapat egy órával később futott be, eltévedtek és ezért plusz 300km-t tettek meg. Egy gyors "vacsora" és alvás. 33 óra fent lét után nem kellett altató...