Üdv mindenkinek újra!
WiFi hiányában nem tudtam napi szinten jelentkezni volt ahol a mobilszolgáltatás is problémát okozott de most megpróbálok vissza emlékezni az elmúlt napok eseményeire amiből nem volt hiány.
2.nap, 400km+
Korán reggel a Gondűzőből gondtalanul indultunk egy könnyed szerpentinezésre a 12C kanyargós útján a Gyilkos-tó felé. Rövid fotózás után már a Békás-szorosnál kattogtattam fényképezőmet, nem hiszem hogy a képek vissza adják a gigantikus méreteket, ezt élőben látni kell. Ami ezután következett arra az unalmas szó túl izgalmas. Szerencse hogy tudok zenét hallgatni menet közben, a különleges válogatásért köszönet Dj Falkájnak :D Sajnos a csapat lomhasága miatt Galatiban a kompot megközelítőleg 13 másodperccel késtük le, nem kis örömet okozva a másik két csoportnak akik viszont elérték. Következő kompozás Nufaruban volt esedékes, a komp ránézésre is elsüllyed nem hogy még motorokat szállítson.Csörög a telefon, az előttünk lévő két csoport megfeneklett egy agyagos vizes szakaszon, semmiképp ne menjünk arra, páran el is dobták a vasat. Innentől egy 20 perces Dakar etap következett, GPS semmi, ez már a Duna-delta. Egyesült a brigád, menjünk vissza, nem lehet bejutni a szállásra. Partizaninál megálltunk az első kocsmánál, szállásadónkat felhívtuk, küldjön egy hajót, semmi gond, indul is a ladik. Motorokat elhelyeztük egy kempingben, végre kezdhetünk inni, szerintem azóta se volt akkora forgalma annak a kocsmának. Röpke 1,5 óra várakozás után jött a telefon, a hajó lerobbant... Semmi gond, küld taxit de abba csak 6 ember fér el azért 3kör lesz. Én a második körbe fértem be. Az érzés hogy teliholdkor a Duna-deltában, ittasan, 45km/h sebességgel hasítsunk a vízen, felbecsülhetetlen... minden másra ott a MasterCard :) Természetesen hallal vártak, isteni volt bár ekkor már erőteljesen célirányosan és robotmozgással közlekedtem. Altatni nem kellett, hamar elaludtam 3 hajómotor társágában és egy félig felfújt matracon, aminek vízágy feelingje volt. Hajnalban megint rémálmom volt, elhagytam a szemüvegemet ami még annál is rosszabb hogy a Yamahámat BMW-re cseréltem :D De persze a szemüveg ott volt mellettem csak nem láttam :DD
3.nap, Duna-delta, pihenőnap
Reggel 8kor még mindig részeg voltam.. Azt azért el kell mondjam, hogy az egy főre eső pálinka megközelítőleg 3L.
9kor indultunk csónakázni a Duna-delta lagúnáiba (mivel a motorok messze voltak csak a legszükségesebb cuccokat vittük magunkkal, ez később fontos lesz).
Gyönyörű napsütésben, 10-15 lóerős horgászladikokban indultunk a kalandtúrára. Képzeljetek el 35-45 év közötti férfiakat akik életükben először vezetnek motorcsónakot... Újra gyerekek lehettek :D
Volt gyorsulási verseny a lagúnában, egymás előtt cikázás, lefröcskölés, evezővel lézerkardozás stb.
Azért a táj vadsága és érintetlensége mindenkit lenyűgözött. A víz olyan tiszta volt, hogy le lehetett látni az aljáig, pedig fél Európa mocska itt ülepszik le. Újabb felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb és naptej hiányában (ami a motorban maradt) gyönyörű rákvörösre égtem, még sose volt ilyen feszes a bőröm :D
4.nap, Duna-delta - Odessa, 500km+
Reggel 5kor kelés, 6kor jött a taxi, 8kor indulás vissza Nufaruba a komphoz, sikerült utolsónak odaérnem, rám várt 17 motoros plusz a komp, de mondjuk ki, a fontos embereket mindig megvárják :D Galati-nál újabb kompozás majd egy kis motorozás után 2 órás határátlépés procedúra következett. Kiléptünk Romániából, beléptünk Moldáviába majd 500m után Ukrajnába... No comment. A hatékonyság érdekében sok kis csoportra bomlott a csapat, én harmadmagammal egy teljesen más útvonalon indultunk Odessa felé. Arra fele az útminőség katasztrofális, némelyik kátyú akkora volt, hogy egy komplett család élhetett volna benne. Ha valakinek megvan az az autós Quartz játék amikor különböző tárgyakat, olajfoltokat kell kerülgetni, nah ez pont olyan volt csak motorral. Ilyenkor tanácsos a helyieket figyelni, mert ők nem az "úton" közlekedtek hanem mellette a földúton 90-nel. Később az aszfalt is elfogyott, kemény agyagos talajjá változott az út, néhol 10m keskeny sávon haladtunk, jobbra a Fekete-tenger, balra az öböl. Az egész utat felvettem kamerával amit később sikeresen elhagytam, 10km-t végig pásztáztunk de nem lett meg :( Szállásunk Odessa szívében volt a Patyomkin-lépcső szomszédságában, este ki is ugrottunk nosztalgiázni, mivel tavaly ugyanitt sétáltunk. Természetesen sörrel a kezemben indultam neki a sétának, ami ugye tilos, rögtön az első sarkon le is meszelt a rend éber őre, szerencsére a hülye nem beszélni oroszul turista hozzáállás meghozta gyümölcsét és elengedtek. Az Operaháznál meghallgattunk egy élő operát ahová az utcai halandó is beállhatott énekelni.
Ui.: A hotel 5*-os volt! 1970-ben... :D
5.nap, Odessa - Sudak, 500km+
Reggel a bamakós csapat előbb elindult tankolni, ahol a helyi kisebbség ki is figyelte az egyik motorost ahogy tankolás után elteszi a pénztárcáját majd a benzinkút utáni lámpánál felugrott a hátsó ülésre, egy könnyed mozdulattal szétvágta a zsebét és már libbent is tova. Mindez persze fél másodperc alatt zajlott le, ami 800€-ba került. A nap többi része monoton km zabálásról és zene hallgatásról szólt. Én vezettem a csapatot, titkon az volt a célom hogy végre elsőként érjünk a szállásra de a kemény hajtás ellenére és a hátsó csapágy problémája miatt lecsúsztunk a dobogó legfelső fokáról. A hotel fantasztikus, a panoráma csodálatos (medence, tenger Sudaki vár stb.). Elmúlt napok után ez a mennyország, még jó hogy 2 napot leszünk itt. A tulaj itt is magyar, anno kis hazánkban szedte meg magát majd itt felépített egy hotel komplexumot és azóta is itt él. Este csaptunk egy hatalmas bulit, csak úgy zengett az egész hotel :)
WiFi hiányában nem tudtam napi szinten jelentkezni volt ahol a mobilszolgáltatás is problémát okozott de most megpróbálok vissza emlékezni az elmúlt napok eseményeire amiből nem volt hiány.
2.nap, 400km+
Korán reggel a Gondűzőből gondtalanul indultunk egy könnyed szerpentinezésre a 12C kanyargós útján a Gyilkos-tó felé. Rövid fotózás után már a Békás-szorosnál kattogtattam fényképezőmet, nem hiszem hogy a képek vissza adják a gigantikus méreteket, ezt élőben látni kell. Ami ezután következett arra az unalmas szó túl izgalmas. Szerencse hogy tudok zenét hallgatni menet közben, a különleges válogatásért köszönet Dj Falkájnak :D Sajnos a csapat lomhasága miatt Galatiban a kompot megközelítőleg 13 másodperccel késtük le, nem kis örömet okozva a másik két csoportnak akik viszont elérték. Következő kompozás Nufaruban volt esedékes, a komp ránézésre is elsüllyed nem hogy még motorokat szállítson.Csörög a telefon, az előttünk lévő két csoport megfeneklett egy agyagos vizes szakaszon, semmiképp ne menjünk arra, páran el is dobták a vasat. Innentől egy 20 perces Dakar etap következett, GPS semmi, ez már a Duna-delta. Egyesült a brigád, menjünk vissza, nem lehet bejutni a szállásra. Partizaninál megálltunk az első kocsmánál, szállásadónkat felhívtuk, küldjön egy hajót, semmi gond, indul is a ladik. Motorokat elhelyeztük egy kempingben, végre kezdhetünk inni, szerintem azóta se volt akkora forgalma annak a kocsmának. Röpke 1,5 óra várakozás után jött a telefon, a hajó lerobbant... Semmi gond, küld taxit de abba csak 6 ember fér el azért 3kör lesz. Én a második körbe fértem be. Az érzés hogy teliholdkor a Duna-deltában, ittasan, 45km/h sebességgel hasítsunk a vízen, felbecsülhetetlen... minden másra ott a MasterCard :) Természetesen hallal vártak, isteni volt bár ekkor már erőteljesen célirányosan és robotmozgással közlekedtem. Altatni nem kellett, hamar elaludtam 3 hajómotor társágában és egy félig felfújt matracon, aminek vízágy feelingje volt. Hajnalban megint rémálmom volt, elhagytam a szemüvegemet ami még annál is rosszabb hogy a Yamahámat BMW-re cseréltem :D De persze a szemüveg ott volt mellettem csak nem láttam :DD
3.nap, Duna-delta, pihenőnap
Reggel 8kor még mindig részeg voltam.. Azt azért el kell mondjam, hogy az egy főre eső pálinka megközelítőleg 3L.
9kor indultunk csónakázni a Duna-delta lagúnáiba (mivel a motorok messze voltak csak a legszükségesebb cuccokat vittük magunkkal, ez később fontos lesz).
Gyönyörű napsütésben, 10-15 lóerős horgászladikokban indultunk a kalandtúrára. Képzeljetek el 35-45 év közötti férfiakat akik életükben először vezetnek motorcsónakot... Újra gyerekek lehettek :D
Volt gyorsulási verseny a lagúnában, egymás előtt cikázás, lefröcskölés, evezővel lézerkardozás stb.
Azért a táj vadsága és érintetlensége mindenkit lenyűgözött. A víz olyan tiszta volt, hogy le lehetett látni az aljáig, pedig fél Európa mocska itt ülepszik le. Újabb felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb és naptej hiányában (ami a motorban maradt) gyönyörű rákvörösre égtem, még sose volt ilyen feszes a bőröm :D
4.nap, Duna-delta - Odessa, 500km+
Reggel 5kor kelés, 6kor jött a taxi, 8kor indulás vissza Nufaruba a komphoz, sikerült utolsónak odaérnem, rám várt 17 motoros plusz a komp, de mondjuk ki, a fontos embereket mindig megvárják :D Galati-nál újabb kompozás majd egy kis motorozás után 2 órás határátlépés procedúra következett. Kiléptünk Romániából, beléptünk Moldáviába majd 500m után Ukrajnába... No comment. A hatékonyság érdekében sok kis csoportra bomlott a csapat, én harmadmagammal egy teljesen más útvonalon indultunk Odessa felé. Arra fele az útminőség katasztrofális, némelyik kátyú akkora volt, hogy egy komplett család élhetett volna benne. Ha valakinek megvan az az autós Quartz játék amikor különböző tárgyakat, olajfoltokat kell kerülgetni, nah ez pont olyan volt csak motorral. Ilyenkor tanácsos a helyieket figyelni, mert ők nem az "úton" közlekedtek hanem mellette a földúton 90-nel. Később az aszfalt is elfogyott, kemény agyagos talajjá változott az út, néhol 10m keskeny sávon haladtunk, jobbra a Fekete-tenger, balra az öböl. Az egész utat felvettem kamerával amit később sikeresen elhagytam, 10km-t végig pásztáztunk de nem lett meg :( Szállásunk Odessa szívében volt a Patyomkin-lépcső szomszédságában, este ki is ugrottunk nosztalgiázni, mivel tavaly ugyanitt sétáltunk. Természetesen sörrel a kezemben indultam neki a sétának, ami ugye tilos, rögtön az első sarkon le is meszelt a rend éber őre, szerencsére a hülye nem beszélni oroszul turista hozzáállás meghozta gyümölcsét és elengedtek. Az Operaháznál meghallgattunk egy élő operát ahová az utcai halandó is beállhatott énekelni.
Ui.: A hotel 5*-os volt! 1970-ben... :D
5.nap, Odessa - Sudak, 500km+
Reggel a bamakós csapat előbb elindult tankolni, ahol a helyi kisebbség ki is figyelte az egyik motorost ahogy tankolás után elteszi a pénztárcáját majd a benzinkút utáni lámpánál felugrott a hátsó ülésre, egy könnyed mozdulattal szétvágta a zsebét és már libbent is tova. Mindez persze fél másodperc alatt zajlott le, ami 800€-ba került. A nap többi része monoton km zabálásról és zene hallgatásról szólt. Én vezettem a csapatot, titkon az volt a célom hogy végre elsőként érjünk a szállásra de a kemény hajtás ellenére és a hátsó csapágy problémája miatt lecsúsztunk a dobogó legfelső fokáról. A hotel fantasztikus, a panoráma csodálatos (medence, tenger Sudaki vár stb.). Elmúlt napok után ez a mennyország, még jó hogy 2 napot leszünk itt. A tulaj itt is magyar, anno kis hazánkban szedte meg magát majd itt felépített egy hotel komplexumot és azóta is itt él. Este csaptunk egy hatalmas bulit, csak úgy zengett az egész hotel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése