Mai nap szomorúan hagytam el Grúziát, jól éreztem magam ebben az országban, még egy hetet itt is el tudtam volna tölteni. A határátlépés Törökországba zökkenőmentesen zajlott, mert már két éve jártam náluk így tudtam mit hogyan merre. Végig a Fekete-tenger partján haladtunk egészen Samsunig az aznapi szállásig. A tenger látványa mindig pozitívan hat rám, így teljes lelki nyugalomban tudtam motorozni egész nap. Illetve tudtam volna ha nem traffipaxoznak le 90 helyett 122-vel. Fűztük a rendőr agyát de nem engedett, megbüntette az egész csoportot. Annyit elárult, hogy ha majd elhagyjuk az országot, tépjük össze a csekket és dobjuk ki :) Samsun-ig nem történt semmi, szerencsére még az eső előtt megtaláltuk a szállást ahol birtokba vehettük 12nm-es pazar kilátású celláinkat. Zoli, Pisti, Tibi és jómagam lementünk megvacsorázni a szállás mellett található hangulatos török étteremben. Szokás szerint megint sörrel a kezemben léptem be az étterembe, amit gyorsan bebugyoláltak újságpapírba nehogy a főnök meglássa. A kiválasztott ételeket egyszerre hozták ki majd két pincér folyamatosan kőrözött az asztal körül mint a dögkeselyűk. Kicsit olyan érzésem volt mintha azt akarnák mondani hogy "azt a kicsit kéred még?" :D
Vacsi után kimentünk sétálni a történelmi hajókikötőbe ahol lőttem pár értékelhetetlen képet majd alvás.
Vacsi után kimentünk sétálni a történelmi hajókikötőbe ahol lőttem pár értékelhetetlen képet majd alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése